XII. - A Nagy Csapat 2003 - 2004
Védett Férfiak v1.0
2003-2004
- Ének: Fábián András
- Gitár: Kulcsár Géza, Fábián András
- Basszusgitár: Losó Zsolt (Hainz István)
- Dobok: Kerékgyártó Tamás (Földvárszky Zoltán)
A VI. fejezetben - Élet és Irodalom címmel- írtam arról, hogy Mátyássy Roland, a Mono virtuóz vendég gitárosa, ezekkel a szavakkal hárította el invitálásomat a zenekarhoz való tartós csatlakozásra:
"Neked egy blues zenekart kéne csinálnod, András. Abban benne lennék. Te igazából egy blues gitáros vagy".
Nem bántott, hogy legalább "valamilyen" gitárosnak tartanak, ha már Roland szájából a blues-gitáros, akár lekicsinylően is hangozhatott volna. A blues gitáros jelentése ugyanis a nem-blues-gitáros zenész zsargonban: Közepes tehetségű, untig ismert sablonokat játszó, a ratta-tatta blues-körök hatósugarán túl használhatatlan, unalmas, leginkább önmagát szórakoztató zenész. Hangzott vagy nem hangzott, mindenesetre visszhangzott.
Az igazi blues gitárosok ezen alighanem megsértődtek volna, én azonban nem sértődtem, mert szigorúan vége ez a definíció igaz volt rám. Legalábbis szerettem volna hinni, hogy igaz, azaz elég jól eligazodom a blues sémákban, és miért ne igazodnék, tekintve, hogy 1985 ben tanultam az első blues sémát Cseh Zoltán gitárostól, és Le Roy Jones "A Blues népe" című könyvéből tanultan meg szöveget írni. Ezért aztán, miután minden leírt próbálkozásom csődöt mondott, hogy saját alternatív zenekarom legyen, szemembe ötlött egy hirdetés, ahol egy blues zenekar konkrétan blues gitárost keresett.
Azonnal tárcsáztam a számot, és találkozót beszéltem meg a banda másik gitárosával, hogy a részleteket megbeszélhessük. A történelmi találkozás a Batthyányi téren - a mi Dartford Station-ünk - jött létre Kulcsár Géza gitárossal, valamikor 2002 őszén. Géza kolozsvári születésű villamosmérnök srác volt, nálam néhány évvel fiatalabb, mokány egérfejű srác volt. Elsőre nem tűnt teljesen normálisnak, nagy határozottsággal beszélt a zeneipar meghódítását célzó terveiről, de sietek leszögezni, hogy az azóta eltelt húsz évben a legnormálisabb zenészt ismertem meg benne, akivel valaha találkoztam. Mindenesetre akkor még nem ismertem, és valósággal sokkolt annak a híre, hogy a blues zenekar, amihez csatlakozni jelentkeztem, valójában még nem létezik, Géza ezután szeretné megalapítani. Ráadásul Gyömrőn, ami hozzájuk sokkal közelebb esik, mint a Batthyányi tér, az én segítségemmel. Nem kertelt, rögtön elárulta, hogy nem sok tapasztalata van a blues zenével, eddig metált játszott, de most szeretne stílust váltani egy Walter Trout koncert hatására, és az ügy érdekében már szerzett is egy Fender erősítőt. Mostmár csak hozzám hasonló blues zenészek kellenek, és megvan a zenekar, a fellépések miatt ne aggódjak, vannak kapcsolatai.
Amint felfogtam, hogy máris a zenekar felének érdekeit képviselem, gyorsan tisztáztuk, hogy nem fogunk Gyömrőn próbálni, ez egy Budapesti blues zenekar lesz. Géza szerencsére kompromisszumkész volt, átadta az általa javasolt feldolgozásokat tartalmazó írott CD-t, majd egyéb sürgős megbeszélnivaló híján távozott, a többit majd emailben. Azt hittem, sosem látom többet, de nem így történt. Hamarosan telefonon jelentkezett, és elújságolta, hogy talált két gyömrői blues zenészt, akik hajlandóak Budapesten gyakorolni, de előbb hallgassam meg őket Gyömrőn.
Kötélnek álltam, az első próba a dobos, K. Tamás szüleinek házában zajlott. Mi tagadás, Tomi ügyesebb volt, mint azok a dobosok, akikkel eddig játszottam, a megbeszélt feldolgozásokat rutinosan és könnyedén leütötte. A basszusgitáros, L. Zsolt, hegyomlás méretű roma kamionsofőr, szintén profinak tűnt, puha ujjaival nagy nyugalommal, csendes derűvel röcögtette az öthúros Warwicket hónalj magasságban. Kellemesen csalódtam Gézában, tényleg állta a szavát, és szerzett ritmusszekciót. Mostmár csak a budapesti próbálást kellett megdumálni, de nem ütközött akadályba, a dobos fiú Pesten tanult, a kamionos srácnak meg nem volt gond a mobilitás, Géza javasolta az SP Stúdiót Mátyásföldön, a város feléjük eső végén, tőlünk viszonylag messze. Ismertem a helyet korábbi zenekarom révén, a Mokka első demóját itt rögzítette, némiképp spártai körülmények között. Végül Budapestről volt szó, nem Kelenföldről úgy éreztem, nem feszegethetem tovább a határokat, így elfogadhatónak tűnt a kompromisszum. Akkor már volt autóm - egy 1985-ös, vörös Renault-5-ös, de ne vágjunk a dolgok elébe, egymás tenyerébe csaptunk.
Ha azt vesszük, hogy mind a Bakonyi Kanemberek, a Monó és szigorúan véve a Mokka esetében is már létező zenekarokba szálltam be, ez volt az első banda, aminek alapítója voltam. A banda nevének kedvenc gyerekkori olvasmányom címét, Védett Férfiakat javasoltam, amit Géza gondolkodás nélkül elfogadott. Később én elbizonytalanodtam, és kísérletet tettem a névváltoztatásra, de hiába kérdőíveztem meg meg minden ismerősömet, Géza nem állt kötélnek: Közölte, hogy ő a Védett Férfiakat alapította meg, és nem hajlandó ezen változtatni.
Első próbáink Mátyásföldön, Sebesi Sanyi bácsi birodalmában, az SP Stúdióban zajlottak. A feldolgozások mellett hamar előrukkoltam azokkal saját dalaimmal, amik beleillettek a koncepcióba, így az egészen a Bakonyi Kanemberek idejéből származó Keleteurópai Város című funky rockkal, amelyre új szöveget írtam, és a Nagy Csapat címet kapta. Korábban Benedek Szabolcs ötletéből írtam a Rémálom a Kádban című dalt, a banda mindkét dalt örömmel fogadta, így két feldolgozás, a Thrill is Gone és a Mary Had a Little lamb mellett ezt a két dalt vettük fel.
A ritmusszekció kezdeti lelkesedése nem volt tartós, a demó felvétel elkészülte után faképnél hagytak bennünket. Tamás lendületes játéka, gyömrői házukban tartott első próbák, közös zenehallgatás komoly szerepet játszott a zenekar megalakulásában, de a budapesti próbákon egyetemi és mezőgazdasági teendői miatt már nem tudott hasonló lelkesedéssel részt venni.
2004. április 9., Blue River állóhajó
A Védett Férfiak első fellépése, a Stoned zenekar vendégeként egy dunai állóhajón zajlott. Az esemény apropóját kedvenc HR-esünk, Kresi születésnapja adta, mellette Balázs főnöke, Konó is kerek évfordulót ünnepelt, ezért a hajó utasait nagyrészt a nagy csapat tagjai alkották a Stoned zenekar barátai mellett. A fenti kép az egyetlen emlék az eseményről, és a zenekar második felállását ábrázolja. Érdekesség, hogy néhány próbát követően először és utoljára játszott velünk az itt látható ritmusszekció.
A dobok mögött a volt matróz Földvárszky Zoli ütötte a bőröket. Zoli neve emlékeinkben összefonódik a Csepel művek egy óvóhelyének pincéjében berendezett félkomfortos próbahellyel.
Istvánt első próbahelyünk, az S.P. stúdió hangmérnöke, Sanyi bácsi ajánlotta figyelmünkbe. korábbi zenekara, a Hepp éppen dögrováson volt, és így felszabadultak kapacitásai. Rögtön tudtuk, hogy nagy tudású és rutinos zenész csatlakozott hozzánk. Sajnos ezt ő is tudta magáról, és a zenekarnak nem tudott ehhez mérhető jelentőséget tulajdonítani. Első koncertünkön felkészületlenségére hivatkozva csak hosszas rábeszélésre vett részt, majd miután beigazolódtak aggályai, visszatért anyazenekarához.
Első demónk négy dala mellett még két saját blues szerzeményemet adtuk elő:
- Mary had a little lamb
- Rémálom a kádban
- Osztálytársam
- Zsebtévé
- Nagy csapat
- The thrill is gone
Comments
Post a Comment