Garázsmenet

1988 Több évtizede zenélek és írok dalokat látszólag számottevő eredmény vagy a siker jele nélkül. És mégis, ma is művelem ezt az eszköz, idő- és pénzigényes, fizikailag is fárasztó sportot számos hasonszőrű társammal együtt a zenekaron belül és kívül.  Ilyen hosszú idő alatt barátot, nőt, családot, iskolákat, lakásokat, munkahelyeket, káros és kellemes szenvedélyeket minden megrázkódtatás nélkül sikerült hátrahagynom, az itt leírt, fűtetlen ipari rom épületekben, kültelki kocsmákban, és szerencsésebb napokon hangstúdiókban való küszködés eddig a legtartósabbnak bizonyult dolog az életemben. Ideje lenne megmagyaráznom olvasómnak, a bandámnak, vagy legalább magamnak hogy miért. Miért és hogyan kezd el az ember zenélni? Az ének-zene tagozatnak vagy az iskolai kórusnak ehhez semmi köze. Ez úgy van, hogy egyszer csak azon kapod magad, hogy egyre inkább azokhoz a bozontos, mindenki által lesajnált alakokkal kezdesz szimpatizálni, akik szörnyű műbőr tokokat vonszolnak magukkal lógó orral...

1989, tavasz Miután gimnazista lettem, rövid időn belül megtaláltam új mentoromat, Zeleit, aki Szentesen született, zenekart vezetett, és végzős (!) volt abban a gimiben, ahová éppen csak hogy betettem a lábam. Zelei hórihorgas, szemüveges, kócos, Buddy Holly szerű alkat volt, télen nyáron fekete nadrágban, cipőben, kívül hordott csíkos ingben és hosszú ballonkabátban járt, azaz az ápolt, hosszú haj és farmerszerkó feltűnő hiánya miatt nem felelt meg a kisvárosi rock-sztárról alkotott addigi elképzeléseimnek. Egy számomra új stílust testesített meg: az elvont, elhanyagolt intellektuális underground figurát. Már nem emlékszem hogyan jött létre a kapcsolat, talán éppen a konkurens gimibe járó Csezó ajánlott be, ami ha így történt, kifejezetten atyai gesztus lett volna.  Mindenesetre tény, hogy néhány héttel azután, hogy boci szemű rövid gatyásként feltettek a futószalagra, már a 4. B. legexcentrikusabb figurájával lógtam, aki kétségbeesve próbált valami működő zenekart alapítani, és ...

1990 Sikáltam a rendszerváltás (jobbereknek: változás) hajnalán Rudival a gimi udvarán, a matrózblúzos szüzek és könnyekig meghatott MILF tanárnők, valamint az irigy hímek tekintetének kereszttüzében, mint 10 évvel korábban Dian Robi, az első hosszú hajú gitáros fiú, akit élőben még torna (bocs, testnevelő) tanár anyám jóvoltából volt szerencsém látni. Nem kis eredmény, de hol van még a szenior szoba- és visszavonult klubgitárosok törzshelyétől, a Hangmester Fender Fórumától, ahol a minap a meglett családapa Robival "személyesen" is megismerkedhettem. Kellett ehhez minimum egy zenekart alapítani, amelyre nem lett volna mód néhány új osztálytárs nélkül, de mód lett. A Bakonyi Kanemberek indulásának körülményeit részletesen leírta Benedek Szabolcs, a Nagy Degeneráció c. regényében, amelyben megtisztelő szerephez jutok magam is, mint kvázi legjobb barát/vetélytárs így nem mondok ellent a szerzőnek. Legyen az elég, hogy megszületnek az első bátortalan vagy inkább údebátor dalok, ...

1991 ősz A múlt század utolsó évtizede azzal a kellemetlen érzéssel kezdődött, hogy az érettségivel mindennek vége - nemcsak a gyermekkornak, de a hozzá tartozó elsőszámú passziónak, a rock and rollnak is. A csapat szétszéledt, a legtöbben egyetemre mentek, mi Attilával egy önfeledt Krakkó/Auswitz túrával "vigasztalódtunk", amely egy szobai zenélés alkalmával pattant ki Attila fejéből. -Te, el kéne menni egyszer Krakkóba! Meg akkor már Auswitz is ott van a szomszédba! -Mikor? -Hát most! -Na, nézzünk egy vonatot és menjünk! Anyám közbevetette, hogy vonatjegyet nem lehet csak így "ukmukkfukk" venni, azt rendesen meg kell rendelni, de telefonon megtudtuk, hogy egy óra múlva indul a vonat, amely reggelre odaér. Attilának már nem volt ideje hazamenni. -Tudsz kölcsönadni egy törülközőt? Kérdezte még anyám ijedtségére, aki azonnal beazonosította a füstbe ment továbbtanulási terv frusztrációja által kiváltott, kései serdülőkori tudatzavart. A túrát sikeresen lezavartuk, de ...

Mezőtúri Sör és Rockfesztivál, 1996, Július 11. A Monó első fellépése 1996 nyarán, Mezőtúron történt, az első Mezőtúri Sör és Rockfesztiválon. Egyszerű ezt így leírni, de sok töprengés és még több izgalom előzte meg ezt a látszólag jelentéktelen eseményt. Korábban csak önmagunk és barátaink szórakoztatására zenéltünk, de mostmár szélesebb közönséggel is számolnunk kellett, emellett néhány előre nem várt akadályt is gördített elénk a sors. Ezek egyike volt, hogy amikor a fesztivál híréről értesültünk, a nevezés első fordulója már lezajlott. Ezen a körülményen sikerült úrrá lenni, egy kis mezőtúri ismeretség segítségével, így a banda meghallgatás nélkül jutott tovább   a második fordulóba, ami egy kis önbizalmat adott a csapatnak, de a kétkedés csíráját is elültette bennünk. Ezen felül merőben konkrétabb gondokkal is meg kellet küzdenünk, például még nem volt énekesünk. Igazából dobosunk sem. Hárman voltunk, Laci, Bogár és én. Szerencsére, ahogy az ilyenkor lenni szokott, Bogár „isme...