Garázsmenet

"The music is over" The Doors 1991 ősz A múlt század utolsó évtizede azzal a kellemetlen érzéssel kezdődött, hogy az érettségivel mindennek vége - nemcsak a gyermekkornak, de a hozzá tartozó elsőszámú passziónak, a rock and rollnak is. A csapat szétszéledt, a legtöbben egyetemre mentek, mi Attilával egy önfeledt Krakkó/Auswitz túrával "vigasztalódtunk", amely egy szobai zenélés alkalmával pattant ki Attila fejéből. -Te, el kéne menni egyszer Krakkóba! Meg akkor már Auswitz is ott van a szomszédba! -Mikor? -Hát most! -Na, nézzünk egy vonatot és menjünk! Anyám közbevetette, hogy vonatjegyet nem lehet csak így "ukmukkfukk" venni, azt rendesen meg kell rendelni, de telefonon megtudtuk, hogy egy óra múlva indul a vonat, amely reggelre odaér. Attilának már nem volt ideje hazamenni. -Tudsz kölcsönadni egy törülközőt? Kérdezte még anyám ijedtségére, aki azonnal beazonosította a füstbe ment továbbtanulási terv frusztrációja által kiváltott, kései serdülőkori tudatz

  "She started shakin' to that fine fine music You know her life was saved by rock 'n' roll" Velvet Underground Mezőtúri Sör és Rockfesztivál, 1996, Július 11. Monó zenekar:  Gesztesi Tünde –ének,  Fábián András –ének/elektromos gitár,  Puchner László –elektromos gitár,  V.Nagy Zoltán –Basszusgitár,  Szacsúri János  –dobok Legoland Jóbarát Alkalom Geometria Csillagok Kikelet A Monó első fellépése 1996 nyarán, Mezőtúron történt, az első Mezőtúri Sör és Rockfesztiválon. Egyszerű ezt így leírni, de sok töprengés és még több izgalom előzte meg ezt a látszólag jelentéktelen eseményt. Korábban csak önmagunk és barátaink szórakoztatására zenéltünk, de mostmár szélesebb közönséggel is számolnunk kellett, emellett néhány előre nem várt akadályt is gördített elénk a sors. Ezek egyike volt, hogy amikor a fesztivál híréről értesültünk, a nevezés első fordulója már lezajlott. Ezen a körülményen sikerült úrrá lenni, egy kis mezőtúri ismeretség segítségével, így a banda meghallg

 "I watched your vision forming carried away by a moonlight shadow" Mike Oldfield 1998 június A Bárka Színház az Üllői úttól nem messze, a volt Ludovika katonai akadémia vívótermében üzemelt. Itt gyakorolt a század elején minden fiatal katonatiszt, aki később valamelyik háborúban elpusztult. Május elején néhány fiatal író, Benedek Szabolcs, Ménesi Attila, és Valamilyen Andrea felolvasóestet tartott. Szabolccsal ismertük egymást a középiskolából (addigi életemet első regénye egyik kitalált szereplőjéről mintáztam) az az ötlete támadt, hogy megtámogatja zenei törekvéseimet azzal, hogy mi helyettesítsük a kortárs író,  Hazai Attila  ilyenkor használatos zenekarát, a Pepsi Érzést. (Hazai 2012-ben fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt) Elsőként Laci és én értünk a helyszínre. Laci éppen aznap állam (egyház) vizsgázott le teológiából sikerrel, ezért nem győzte fogadni a gratulációkat. Belépve a színházba egy büfészerűségben találtuk magunkat. Meglepődtünk, hogy itt fogunk j

1999 Első, Mezőtúri fesztiválfellépésünk óta jobbára klubokban, sötét pincehelyiségekben szerepeltünk néhány ember előtt, de a szabadtéri fellépés gondolata régóta foglalkoztatta a banda tagjait. Egy meghiúsult kísérlet után, amikor a csapat hiába próbált feljutni a hegyre a szakadó esőben, nagy kihívást jelentett a Cselőtepusztai fesztiválon való szereplés lehetősége, ahová a Mono mellett már olyan sztárvendégeket is vártak, mint a Tengs-lengs vagy a Műszaki Hiba. Korabeli beszámoló következik. Ahogy a nagy feladatoknál lenni szokott, egyre halogattuk a felkészülést, egészen a koncertet megelőző hétig. Bogár és Kriszta a Börzsönyben vendégeskedett nálunk, Marie és Viktor dolgoztak, Laci tapétázott, Roland zöldséget árult, amikor kiderült, a fellépés nem szombaton, hanem vasárnap lesz, tehát nyertünk még egy napot. A szombati próba előtt érkezett az első rossz előjel, Laci nem tud résztvenni a koncerten, Roland pedig leghamarabb vasárnap tud Pestre jönni. Ennek ellenére elég jó hangula

  When I push you're like a swinging door" Marie Hill 1998-99 1998 és 2001 közti interregnumról kéne most beszámolnom - a Monó már a múlté, a majdani Mokka még nincs a láthatáron. Eseménydús időszak volt az életemben, befejeztem egy nyilvánvalóan nem az én képességeimhez szabott egyetemet, és középiskolai nagy szerelmemet hátrahagyva némi kalandozás után nekiláttam megalapozni egy akkor ígéretesnek tűnő házasságot. Albérlőtársak és társnők, tanulmányutak és egyetemi kényszerpihenők kavarognak a fejemben, de szinte semmi maradandó zenei emlék. Pedig szinte sosem zenéltem annyira intenzíven, mint ebben az időszakban. Aki tudja, mit jelent a zenekari társkeresés kifejezés, tudja miről beszélek. Próbák bunkerekben és villákban, szépekkel és csúnyákkal, fiatalokkal és öregekkel, hangosan és halkan, trendiekkel és maradiakkal, abszolút kezdőkkel és profikkal, nagyképűekkel és szimpatikusakkal, csak az igaziakat nem találni sehol. Ha korábban nem, addigra rá kellett volna ébrednem, m

  "This could be the last time"  Rolling Stones 2000-ben diplomáztam. Bogárral és Krisztával, akik akkor már egy pár voltak, együtt mosolygunk a diplomaosztómon, de egyre kevesebbet zenéltünk együtt. A Mono utolsó formációja, már előző évben szétszéledt, Marie hazautazott. Nem maradt utána, más csak egy dal.   És a Post.mono. Viktor és én éppen a Mono romjain építkeztünk, amikor Marie  búcsúajándékként még bemutatott Nick Szentkutynak, a magyar származású ausztrál fok-rockernek. Viktor a Pesti Estben felfedezett még egy madagaszkári basszusgitárost, és mire észrevettük magunkat, már ott álltunk valami kültelki bálteremben és Nick dalait játszottuk négyen az elképedt rocker közönségnek. Emlékeim szerint ez volt az egyetlen koncertünk, pedig meglehetősen sokat próbáltunk és veszekedtünk rémes helyeken. Nem voltam még felkészülve lelkileg, hogy mellékszereplő legyek egy projektben, Nick pedig annak ellenére, hogy másodgitárosnak jelentkezett, és még hangszere sem volt, elég gyor

  "És ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem" KFT A zenekari társkeresés legvadabb évei voltak ezek. Elsősorban a saját dalaimat akartam játszani, magyarul, magyarokkal, de persze jó lett volna eljátszani néhány aktuális kedvencet a Morcheebától a dIRE sTRAITS-ig és vissza. A zenekari társkeresés elsőszámú eszköze akkoriban a Pesti Est Apró rovata volt. Persze gitárossal már akkor is Dunát lehetett rekeszteni, ezért magamat hirdetni szinte semmi esélyem nem volt gitárosként, vagy akár dalszerzőként (Igen, azokkal is). A gitárosok egyetlen számottevő esélye az elhelyezkedésre az volt, ha megpróbáltak megfelelni valami meglévő projekt általában elég konkrét elvárásainak. Próbálkoztam hát én is, bár a kitérő a post-monoval nem arra utalt, hogy ez az én műfajom lesz. Hey, Dénes - Kelenvölgy A Pesti Est aprók jóvoltából jelentkeztem gitárosnak egy nagyon elszánt ritmusszekció mellé, és elmentem egy meghallgatásra egy budafoki családi házba, ami nem esett messze a Mo

Zenekari társtalálás 2003 Meteor Folk Az előző fejezetben ecsetelt hosszas zenekari társkeresés után jutottam el a Meteor Folkig, ami egy újpesti fiatalok által alapított Country rock zenekar volt.  Egy testvérpár, Orsi és Attila alkották a banda kemény magját. Az újpesti bőrgyár egy raktárhelyiségében tartott próbákra elkísérte őket édesapjuk is, aki mint kiderült, egyben a zenekar furcsa nevének kiötlője volt: korábban ezen a néven már ő is alapított zenekart, de az nem derült ki egyértelműen, hogy ez jogelődünknek volt e tekinthető. A próbatermet, Zoli, a dobos bérelte, aki egy kínai cég alkalmazottja volt, a próbák kínai feliratos zsákok között zajlottak. Barátja, és tanára, Ricsi gitározott a Hladony testvérek mellett, Attila basszusozott, nővére, Orsi, pedig énekelt és Ricsihez hasonlóan akusztikus gitáron játszott. Volt még egy hegedűs lány a zenekarban, Melinda, aki vokálozott is néhány dalban, új belépőként én elektromos gitáron csatlakoztam. A repertoár modern country és coun